Vezetett séta, amely elkerülte a legnépszerűbb helyeket
Cecil (az úriember a fotó középén), az iskola egyik tanára, aki egyben ügyvéd is. Ügyvédként nem okozott neki semmi gondot a covid és a bezárás, otthonról intézte az önkormányzati munkáját. Cecil volt az idegenvezetőnk az iskola által szervezett sétán.
Az egyik csatorna vagy kisebb folyó egyik hídján arról beszélt, hogy Amszterdam a 12. században még nem is létezett. A szomszédos Harlem az igen, mert az dombon áll. Amszterdam legmagasabb pontja ma is csak 36 méter. Fokozatosan hódították el a területeket a tengertől. Ebben a szélmalmok is segítségükre voltak. Azokkal szivattyúzták ki a vizet. Amszterdam nevének jelentése: gát az Amstel folyón.
Az épület, amely előtt állunk a következő két képen, egy régi templom. Erre azonban csak a harangok emlékeztetnek a tetején.
Ma már a hollandok nem mennek templomba vasárnaponként, hanem ünnepségekre, sörkostolókra, könyvbemutatókre és egyéb rendezvényekre használják a templomokat, amelyek egyébként is sokszor gazdát cseréltek az évszázadok során.
A következő képek egy igen gazdag kereskedő otthonát mutatják be. A kereskedő főleg dohánnyal kereskedett, és ebből rettentő nagy vagyonra tett szert. Ma az épület múzeum: Museum Van Loon. Hollandia egyik legjobb állapotban megmaradt történelmi épülete.
A következő képeken egy tipikus amszterdami házsort és és a házak homlokzatát látjuk. mindegyik ház öt méter széles. Hátrafelé az épületek lehettek változó hosszúságúak a kert rovására. Az aprócska kertekben még állatokat is tartottak. Helyenként előfordult, hogy egy háznál a hátsó homlokzat egy kis sikátorra vagy közre nézett és ennek túlsó oldalán pedig folytatódott a kert.
Szinte minden épület legfelső ablaka fölött van egy hatalmas kampó. Ez arra szolgált, hogy a terjedelmesebb bútorokat fel lehessen húzni az emeletekre. Ugyanis a lépcsőházakban (amelyek szélessége néha csak nyolcvan centi) nem lehetett volna felvinni egy ágyat vagy egy szekrényt, de még egy asztallal sem lehetett volna befordulni a lépcsőfordulókon.
A házakat sok helyen fém rudakkal kellett összehúzni, mert csúsznak szét a falak:
Az összehúzó rudak a külső homlokzatokon is láthatóak, fekete függőleges vasak.
Az alsó képen egy egészen kis sikátorra nyíló ajtónál álltunk meg. Cecil elmondta, hogy az ajtó feletti dísz a ház banki tevékenységére utal. A hollandok nagyon értettek a kereskedelemhez, a rabszolga-kereskedelemhez és a pénzhez.
A hollandok (szerinte) nagyon szeretik a pénzt, nagyon gazdagok is, de nem szeretnek vele kérkedni. Nem jelenik meg a gazdagságuk sem az épületeken, sem a ruházatukon. Autót meg szinte nem is tartanak a városlakók. Mindenhova biciklivel mennek vagy gyalog. Tényleg alig tudtunk lépést tartani az idegenvezetőnkkel. Már az elején megmondta, hogy szóljunk, ha túl gyorsan menne, úgyse fog lassítani... Ő maga egyébként kerékpárral jár be Amszterdamba Harlemből.
A pénz kapcsán meg azt mondta: "Minek kellene az embernek több pár cipő?", és nevetve rámutaott a szandálba bújtatott lábára.
A csatornák és hidak kapcsán jut eszembe, hogy Amszterdamban, "Észak Velencéjében" állítólag kétezer-ötszáz híd van. Ebből vagy ötszáz a központi részen. Nem tudom, de nagyon biztos, hogy a legtöbb híd egyedi. Talán csak a következő képen látható felnyitható hidak hasonlóak.
Oktatás után egy napon a szendvicsemet majszoltam egy padon, amikor észrevettem, hogy egy magas felépítésű hajó közeleg az Amstelen. Gondoltam is magamban, hogy ez itt le fog horgonyozni. De nem. Már nyitották is fel a hidat:
A híd felnyitása elött hangosan csengetnek a hídon. Akkor mindenki megáll az aszfaltra felfestett csíknál, lecsukódnak a sorompók, és már nyílik is ketté a híd. Mindössze négy-öt perc, és már mehetünk is tovább.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése