Zaanse Schans nap
Ha Amszterdamban vagy a környékén jársz, be hagyd ki a Zaanse Schans-t! Ha kevés időd van rá, akkor csak gyere ki a távolsági busszal (a retúrjegy 11,50 euró, az amszterdami heti és napijegy nem érvényes, kb. 45 perc a menetidő, mert minden faluban több helyen megáll a busz). Maga a skanzen az utcácskákkal, meseházakkal és a malmokkal ingyenesen látogatható. Ha jegyet veszel (20 euró), akkor bemehetsz a központi múzeumba, a csokigyyárba, a malmokba, és a különböző kisebb múzeumokba.
A Zaanse Schans egy skanzenféle a Zandaam vidékén szélmalmokkal és fából készült kis házakkal. 1596-ban még csak egyetlen egy malom állt itt, majd összesen 1200 szélmalmot jegyeztek fel itt, abból 600-at egy időben. Ma már csak néhány található itt, amely bemutat néhányat a régi mesterségek közül. Néhány malmot és épületet a közelből telepítettek át ide, hogy megmentsék őket a teljes pusztulástól, néhány pedig az eredeti helyén áll.
Láttam én már malmot (vízimalmot Magyarországon), de működni még soha. Ez a malom krétát őröl, amelyet azután olajjal keverve a festőművészek vettek meg zsírkrétaként. Maga a malomkerék háromezer kilogrammos! Lassan, méltóságteljesen forognak, őrlnek a kerekek.
Ez a malomkő a következő képen olajat présel. Először a magokat őrli meg, majd azt az örleményt egy bőr zacskófélébe rakják, és malomkövek közé szorítják, alul pedig kicsepeg az olaj. Ezt a sziszifuszi munkát látva nem csoda, hogy drága kincs volt az olaj.
Ez a malom pedig a fahasábot szeleteli fel deszkává. A vízszintes gerendák közé szorított fűrészlapok egyszerre akár hat deszkát is készítenek.
Az eredeti Zaans vidéki fa házak mindenféle színben pompáztak. Egy idő után azonban megfigyelték, hogy a zöld színűek kevésbé rohadnak, tartósabbak (a festékben lévő sárgaréz miatt), ezért onnantól kezdve az összes házat zöldre festették.
A következő meseszép házikóban az Időmúzeum kapott helyet. Minden falon és szegletben különböző korú, stílusú, fajtájú és szerkezetű órák vannak kiállítva. Szerencsémre ottjártamkor éppen egész óra volt, és kis eltéréssel sorban megszólaltak a zenélő szerkezetek.
Ha Hollandia, akkor nem csak szélmalom, tulipán (ja, van Tulipán Múzeum is Amszterdamban), hanem fapapucs is! A képen a fiatal mester a már gépesített, esztergált fapaucskészítést mutatja be három nyelven.
A következő képen a papucstípusok láthatók:
Mindenféle papucs van: faragással, csipkével díszített, egyszerű festett, vagy natúr színű lábbeli. De készítenek szuvenírnek valót, továbbá sótartót, virágtartót, kulcstartót, fali díszt, és még ki tudja mi mindent. Az ajándékboltok polcai roskadoznak.
Nekem is fel kellett próbálnom egyet. Mégha nem is volt megfelelő a méret!
Egy korabeli Albert Heijn üzlet is látható itt. A központi múzeum kiállításán olvastam, hogy Albert Heijn (1865-1945) egy aprócska
élelmiszerbolttal kezdte a vállalkozását 1887-ben. Talán ilyenben, mint ez itt a képen:
Amíg a felesége a pult mögött állt és kiszolgálta a vevőket, addig ő maga a kerékpárján szállította ki a megrendelőknek az árukat.
1899-re már számos üzlettel rendelkezett Észak-Hollandiában.1910-ben dobta piacra az első saját nevével fémjelzett termékeit: csokoládét, szappant, mosóport. A központi raktára Zandaamban volt. A családi vállalkozást most fiai és unokái viszik tovább.
Sajt és kóstolás. Kiváló sajtokat kínáltak itt a skanzenben is. Lehet vásárolni és kóstolni is. Rengeteg fajtát. A képen a fotózás kedvéért fából készül sajtok vannak a polcokon:
A központi múzeum
Péter cár
Megjegyzések
Megjegyzés küldése